(cím jelentése: Kard és ecset egylényegű)
Nem akartam. Nem vágytam rá. Csak egy lehetőség volt, a rengeteg közül.
Szem csukva, légzés. Figyelem, ahogy átjárja a levegő a tüdőmet. Száguld végig
az ereimben. Lüktet, éget, vágtázik, nyargal, mint egy megvadult csorda.
Nyugodt mint az állóvíz,kívül hűvös tó. Belül tűz és láng!
nem szabad félnem. a félelem az elme gyilkosa:A félelem a kis halál,mely a
teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelmemmel. Hagyom,hogy
áthaladjon rajtam,fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső
tekintetem,követem útját. Amikor a félelem elment,nem marad semmi.
Csak én magam.
Pont, mint a legelején. Egyedül én. Egy ügyetlen, szótlan óriás. Látszólag óriás. Körülöttem mindenki ért és
tud mindent. Porcelán finomságú és kecsességű mozdulatok váltják egymást.
Szem csukva. Be-ki. Fújom a levegőt. Kiürülök.
Az első nehézkes tapasztalatok. A küzdelem oly rémisztő volt, de nem ez ijesztett
meg. Hanem az első kata-csapatban. Átsuhant valami, mintha állna valaki a
sírodon. Olyan volt. Fehér ruhás, ugyanolyan alakok. Egyszerre teszik ugyanazt.
A kívülálló számára alig érthető. De mégis látható rendszerben. Mint a klónok,
egy seregnyi. Pont, mint ott és abban.
Szem csukva. Be és ki. Merülök.
Den- a hagyomány átadása. "Osztoznak a megértésen, akárcsak a
tatamin." mester és tanítványai. Szeretet. Tisztelet. Büszkeség. Félelem,
hogy elveszítjük. Ragaszkodunk, egymáshoz és magunkhoz. Összetartozunk. Itt
megtaláltuk egymást. A harmóniát. Az egyensúlyt. Néhány hagyomány szerint a
világ egy utánozhatatlan tanterem...az elzárt kolostorunkon túl is ott van egy
világ.
Szem csukva. Már nem sokáig. Levegő, levegő.
Én vagyok a világosság Fehér Lovagja. Tiszta vagyok. Mentes mindentől.
Koncentrálok. Csak a pillanat számít . Csak a mozdulat. Csak a pillanat. Semmi
más. A tökéletesség elérése, csalóka árny melyet hiába kergetünk. Ez a jó
benne. Minden kívánságod teljesüljön. Egy híján. Mert csak így érdemes élni.
Szem csukva. Csak még egy kicsit. Lazítani.
Én vagyok a Sötétség Fekete Lovagja. Minden bonyolult. Nincs egység. Nincs
rend. Csak a változás. Nincs most. És nincs volt. Talán még jövő sincs. Élvezd,mert
mást nem tehetsz. Csábít. Én leszek a Legenda. Itt kint. Távol vagyok a
fénytől. Mégis ismerem. Nagyon is jól ismerem.
Szem csukva. Megszokod. Idővel. Az idő, létezik?
Álmodom. Álmomban szerzetes vagyok. Harcos-szerzetes. Követem a Hívást. Tanulok.
Útra kelek. Emberekkel találkozom, fegyveres, páncélos népekkel. Másoknak
ártanak. Ez egy próba. Alábecsültek, csak mert nem zárom magam fémruhába. Nincs
rá szükségem. Olyan tudományt tanultam ki, melyet te sohasem fogsz megérteni.
Szem csukva. Sötét. De ismerem.
Eljön a hősök ideje. Még az árnyékharcosoké is, akiket egykor megérintett a
gonosz. Hiszem. Mert kell.
Nadírok
Ifjak
Fejszések
Vérontók
Győztesek
Szem nyitva! Végre!
Felhangzik a jel! Irány a tatami. Rajtam a sor!
http://www.youtube.com/watch?v=X1b0_8R60oI&feature=related kb. a hatodik
percben felolvasnak egy fogalmazást. Abban a stílusban érdemes ezt is olvasni.
Akkor el is kezdem.Szóval ez egyfajta társszerzős blog-dolog lesz.(Már ha sikerül rávennem valamiféle úton-módon a többieket az írásra.)
Hogy pontosan miket is akarunk ide alkotgatni ,még magunk sem tudjuk.De az ötelt már évekkel ezelött felmerült.Azonban ügyes-bajos dolgaink mindig közbeszóltak.
Bemutatkoznék :)
Dusi esetelg Bubu (inkább Dusi), a teljes nevem kiírása felesleges, és úgy szinte senk ise szólít.(Ami valljuk be normélis dolog :) Jelenelg a radnótiba járok ,egy remek kis toronyszobában lakozok, és onnan csak étekezés/gépezés tevékenység címén ereszkedem le és kísértem családom tagjait.Imádok olvasni, régebben gyakori megnevezésem votl a "Könyvmoly" , illetve Marci barátom(reménybeli társszerzőm) nevezett(Harry Potter után szabadon) "A kis antiszociálónak".(Mivel kirándulások szüneteiben inkább elvonultam olvasni, minthogy bármi értelmeset(?) csináljak.)
Harry Potter élő hasonmása vagyok ,bár a szemem nem zöld, de egy emlékezetes hajókirándulásnak hála nekem isl ett sebhelyem, még ha nem is villám alakú. A hét regényt szinte kívülről tudom, és némelyik borítójáról már le is kopott a cím, annyit forgattam.
A címről
Ez egy szám címe, mely kedvenv amatőr zenekarunk (Momentán Orsi) egyik legjobb száma.
RÁOLVASÓ
Tégy
fel fára ma fát
Hágj a lángokon át
És szórd be a port, be az üstbe
Hadd szálljon a szívbe a füstje
És
ha hat heve rád
Végy vudubabát
És húzd ki, csak húzd ki a tűt,
Mit számít, be hogyan került
Megigéz,
leigáz
Az a láz, ami ráz
Az a láz, amit tűz ma idéz,
Ha nézed, a láng visszanéz
Jöjjön
vészbanya tán
Csapjon égig imám
Hogyha nem Segít nővér, se doktor
Ő faragjon élőt a holtból!
Ez
vár? Ránk mi vár?
Kór, ami rág
Ha szer, vér, mit sem ér
Ha lest vet alád az a csempe-világ
Mondd százszor! Varázsolj!
Múljon a vég
Ember nem bírt
Hát hozzon irt
a Tűz meg az
Ég
Légy
javas, ha kell
Gyűjts füvet, ezer
parányi titkát a Földnek
Ha nem óv meg, akkor se öl meg
Hát
segítsen minden
Miben nem hittem,
Ne ragadjon mélybe az éj
Hogy maradj itt nekem, hogy élj!
